Az íróasztalomnál ülve, aprólékosan elrendezve átlapoztam a jegyzetkupacokat. Holnap interjút készítek az emberrel, a legendával: Tomáš Garrigue Masarykkal. A felelősség súlya nehezedett rám; ez nem akármilyen interjú volt. Masaryk új csehszlovák nemzetünk alapja volt. Feljegyeztem a létfontosságú adatpontokat: • 1850. március 7-én született Hodonínban. • Filozófiaprofesszor volt a prágai Károly Egyetemen. • Támogatta a cseh és szlovák együttélést és együttműködést. • Kulcsszerepet játszott Csehszlovákia 1918-as megalapításában. • Csehszlovákia első elnökévé választották, 1935-ig töltötte be a posztot. • A demokrácia és a humanizmus erős híve volt. Úgy tudtam ezeket a tényeket, mint a tenyeremet, de ehhez az interjúhoz valami személyesebbre, valami kevésbé ismertre volt szükségem. Mély levegőt véve lefirkantottam életének kevésbé ismert oldalait: • Középső neve, „Garrigue”, amerikai feleségének, Charlotte-nak a leánykori neve. Ez jelképezi a nemek közötti egyenlőség iránti elkötelezettségét. • Lelkes lovas volt, és szeretett a természetben lenni. Évente tett Kárpát-lovaglásait széles körben ismerték. • Gyakran vett részt nyilvános vitákban, és elkötelezte magát a demokrácia elvei iránt. • Az előttem lévő jegyzettömbre nézve elgondolkodtam a kérdéseken, amelyeket fel akartam tenni neki: - Masaryk úr, le tudná írni azt a pillanatot, amikor rájött, hogy Csehszlovákia független nemzet lehet? - Hogyan alakította a feleségével, Charlotte-tal való kapcsolata a nők jogairól és a nemek közötti egyenlőségről alkotott nézeteit? - Tekintettel a természet iránti szeretetére, hogyan gondolja, hogy növekvő városközpontjaink egyensúlyban tartják a fejlődést az ökológiai megőrzéssel? - Karrierje során számos kritika érte. Hogyan kezelte az eltérő hangokat és véleményeket? Éreztem az izgalmat. Ez az interjú alakíthatja azt, hogy a jövő nemzedékei hogyan emlékeznek Masarykra. Ez több volt, mint eredményeinek krónikása; a szabad Csehszlovákiáról álmodozó ember lényegének megragadásáról volt szó.