Micsoda csodás, forró nyári nap! Mindenki ki van tikkadva, de én imádom, mert ilyenkor vagyok a legnépszerűbb. Mindenki szereti, ahogy felfrissítem őket a buborékaimmal. Szeretem, hogy a gyerekek szúrós víznek hívnak szódavíz helyett. Kétségtelen, hogy az év többi szakaszára sem panaszkodhatok, mert a magyarok igazán szeretnek engem. 2013 óta ’szikvíz’ néven hungarikumként is elismernek. Ez a különleges magyar termékek elnevezése. A szikvíz elnevezést egy tévedésnek köszönhetem, mert régen azt hitték, hogy a sziksótól buborékos egy víz, pedig nem, hanem a szénsavtól. Fontosságomat jól mutatja, hogy pontos meghatározásom is létezik, íme: „A szikvíz szén-dioxiddal dúsított ivóvíz, amelyet zárt rendszerű technológiában nagy nyomással palackoznak szifonfejjel ellátott szikvizes palackokba vagy szifonfejes felvezető szárral ellátott szikvizes ballonokba.” Ebből következőleg például a szénsavas ásványvíz nem tekinthető szódavíznek, de a feltalálásom előtt ezeket a „borvíznek” (mivel a bor hígítására is használták) is hívott szénsavas ásványvizeket itták. Ki tudja, talán ez ihlette meg Jedlik Ányos szerzetest, aki először 1826-ban állított elő szódavizet, majd 1841-ben Pest-Budán megalapította az első szódavizet gyártó üzemet is. Ugyanakkor az nem igaz, hogy a teljes eljárást ő találta fel, de az ő nevéhez kötődik a szódavíz magyarországi nagyüzemi gyártása. Ő jött rá arra is, hogy ha a szódavizet egy csővel nyerik ki az üveg aljáról, akkor több szénsav marad benne. Röviden így lettem én a magyar asztalok és fröccsök elengedhetetlen kelléke, no meg gyerekek kedvence. Hisz ki ne szeretné a hideg szódával felhabosított málnaszörpöt?