A 19. században mi voltunk a szlovák nemzeti mozgalom fő áramlata. Legfontosabb tagunktól, Stúr Lajosról kaptuk a nevünket. Fokozatos változtatásokkal a társadalmi és kulturális feltételek javítását, a hátrányos helyzetű rétegek méltóságának és önbizalmának erősítését, a civil társadalom megalapozását kívántuk elérni. Ezzel párhuzamosan a nemzeti összetartozást és büszkeséget erősítettük. A politikába is készültünk. Követeltük a szlovákok nemzetként való elismerését és a szlovák nyelv használatát a hivatalokban, az oktatásban és az egyházban. Később átkerültünk a cseh-szlovák nyelv és irodalom tanszékre, ahol akkoriban Štúr is dolgozott. Elképzelései miatt azonban elbocsátották. A diákok többsége tiltakozásul vele távozott Lőcsére. 1843-ban sikerült a párkányi szlovákot a közép-szlovák nyelvjárás alapján törvénybe iktatni.