Szeretem ezeket az ébredés utáni, csendes esti pillanatokat, amikor a többi denevér még alszik. Ilyenkor nyugodtan szemlélődhetek a barlangban. Számos más denevér irigykedik ránk, mert mi az Aggteleki cseppkőbarlangban lakunk. Mert az olyan menő! Kétségtelenül az, de nem ezért lakunk itt, hanem mert már a szüleink, a nagyszüleink, sőt az ő szüleik is itt éltek. Sokáig teljes nyugalomban voltunk, de mostanában sok ember látogat ide, mert hogy ilyen cseppkőbarlang nem sok van a világon. Főleg egy ilyen, amelyikben ennyiféle színű cseppkő lenne. Igazándiból már 7 ezer évvel ezelőtt is laktak itt emberek, aztán sokáig elég nagy csönd volt. Majd 1742-ben írás jelent meg a barlangokról és ezután egyre többen jöttek. 1845-ben még egy költő, Petőfi Sándor is eljött ide és bevéste a nevét a barlang falába, ami bizony – költő ide vagy oda ‒ rongálás Úgy egyébként az emberek nem nagyon zavarnak minket. Mi éjszaka vagyunk fenn, ők meg nappal jönnek, amikor mi alszunk, de azért néha tudnak zajosak lenni. Azonban el kell ismernem, hogy nélkülük nem tudnék ennyit a barlangról, azaz leginkább az idegenvezető nélkül, aki mindig kíséri őket. Na de vége a mélázásnak. Felkeltek a többiek, itt az idő neki vágni az éjszakai égnek és reggeli után nézni.