A lengyel filmművészet történetében ez az irányzat igazi kinyilatkoztatás volt. 1956-ban született. Jellemzői a kiváló írókkal való együttműködés, a természetes színészi játék, a szimbólum- és metaforagazdagság, a tabutémák használata, mint a háború és megszállás, a háború alatt élők traumái, szerelem és magány, hősiesség ábrázolása. Így a Lengyel Filmiskola nemcsak a művészek, hanem a közönség számára is lehetővé tette, hogy megküzdjenek a háború, a megszállás és a politikai változások nehéz időszakaival. A lengyel filmművészet történetében elsőként tanította meg a képekkel való mesemondás művészetét. Néhány a Lengyel Filmiskola alkotásai közül: Andrzej Wajda "Kanal" (1957) - a varsói felkelésről szóló film, Andrzej Wajda "Popiół i Diament" (1958) - filmdráma a háború utáni földalatti partizánokról, "Matka Joanna od Aniołów, Jerzy Kawalerowicz (1960) - játékfilm, amely egy jezsuita pap történetét meséli el, aki egy kolostorba érkezik, hogy kiűzze az apácákat megszállt gonosz szellemeket. Fiatal lengyel filmesek filmjei az 1950-es évek végétől és az 1960-as évek elejétől a világ mozijának fémjelévé váltak. A Filmiskola a mai napig a lengyel filmművészet leghíresebb oldala, és a filmművészeti világenciklopédiák is említik őket.