Nem hiszem el, egyszerűen nem hiszem el, hogy itt vagyok Brüsszelben és nyertem! Én, a somlói galuska, szakmai díjat nyertem az 1958-as brüsszeli világkiállításon! Mondjuk érthető: ki tudna ellenállni nekem? Hisz melyik másik süteményben van rögtön egyszere sima, kakaós és diós piskótatészta, no pláne ilyen elegáns közvetlen módon darabokra tépkedve? És a töltelék… Vaníliakrém, dió, mazsola az első két réteg között, majd baracklekvár harmadik réteg piskóta alatt. Mindez megbolondítva egy végső kakaópor borítással, majd pedig tálaláskor csokoládéöntettel és friss tejszínhabbal. Kétségtelen, hogy megérdemeltem ezt a díjat, de ez bizony nem jöhetett volna létre Gollerits Károly, a Gundel étterem főpincére és Szőcs József Béla nélkül, aki szintén itt volt cukrász. A nevemet is neki köszönhetem, bár az eredetileg ’somlyói galuska’ volt, csak valaki elkavart egy ipszilont itt Brüsszelben. Sebaj, lényegtelen kis hiba, ami mit sem von le a nagyszerűségemből.