„A Duna leghosszabb mellékfolyója.” Általában így emlegetnek, amit néha még mindig kissé bántónak találok. Kétségtelen, hogy ma rövidebb vagyok, mint a Duna - csupán 962 kilométer -, de korábban hosszabb voltam, 1419 kilométer. Bizony, de aztán 1846-ban jött egy Széchenyi István nevű gróf és a kezdeményezésére elkezdtek szabályozni. Addig szabályozgattak, hogy 1879-ben akkora árvizet okoztam, hogy a mai Magyarország egyik legnagyobb városa, Szeged nagyja megsemmisült. Azóta is úgy emlegetik, hogy „A szegedi nagyárvíz”. Vagy úgy, hogy a „Nagy tiszai árvíz”. Bizony, én, a Tisza, tettem ezt. Szerencsére a szegediek nem orroltak meg rám. Például a szegedi születésű Juhász Gyula csodás verseket írt rólam, ilyenek sorokkal: „Ki vagy, te szeszélyes; Te szőke víz, Te lusta, te széles, Nyugalmas, édes, (…)” És nem ő volt az egyetlen! Petőfi Sándor is szépeket írt rólam, és akkor még nem is szóltam a számtalan népdalról, amiben szerepelek. Emellett nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezem. Ukrajnában eredek (két forrásból), majd érintem Romániát, Szlovákiát, hogy végig hömpölyögjek a magyar Alföldön, hogy végül Szerbiában egyesüljek a Dunával és együtt haladjunk tovább a Fekete-tenger felé.