Lengyelország 1795-ben tűnt el Európa térképeiről, amikor három állam – Oroszország, Poroszország és Ausztria – között osztották fel. Csak az I. világháború végén állították vissza a lengyel államot 123 év után. 1918 novemberében a Lengyel Köztársaság visszanyerte függetlenségét és létrejött a szuverén állam, de még több évnyi diplomáciai erőfeszítés, belső és külső konfliktusok, sőt harcok kellettek ahhoz, hogy kialakuljanak a végső határok, a politikai rendszer és az alkotmányjog. Az ország újjáépítésében nagy nehézséget jelentett, hogy három különböző államhoz tartozó területekből alakult ki, eltérő jogrendszerrel, nyelvvel, közigazgatással, oktatással, pénznemmel vagy gazdasággal. Lengyelország szabadságának visszaszerzése fokozatos folyamat volt, de a nemzeti függetlenség napját Lengyelország november 11-én ünnepli. Miért éppen ezen a napon? Ezen a napon írták alá a compiègne-i (Franciaország) fegyverszünetet, amely megpecsételte Németország végső vereségét az Első világháborúban. Ugyanezen a napon Lengyelországban a kormányzótanács átadta a katonai hatalmat Józef Pilsudski marsallnak, és a lengyelek elkezdték felismerni, hogy a szabadság visszaszerzése és a több mint 120 éves fogság vége. November 11-ét az 1937. április 23-i törvény a függetlenség napjává nyilvánította. Ez az egyik legfontosabb lengyel állami ünnep és a Lengyel Köztársaság történetének egyik legfontosabb dátuma.