Épp elgondolkodtam azon, hogy micsoda egy furcsa város vagyok. Több mint ezer éve létezem, bizonyos formán meg csak százötven éve. A tény hátterében nem varázslat áll, hanem a közigazgatás. Én vagyok Budapest, Magyarország fővárosa, és bár évszázadok óta központi szerepet töltök be, Budapestként csupán 1873 óta létezem, amikor egyesítették Budát (a Duna jobb partján lévő település), Pestet (a Duna bal partján lévő település) és Óbudát, ami szintén a Duna bal partján található, de kicsit északabbra. Bár manapság az óbudai rész bír a legkisebb jelentőséggel, igazándiból innen indult az én történetem. A Kr. utáni 1. században már kelták éltek itt, majd jöttek a rómaiak, akik megalapították Aquincumot. Ez a település részét képezte a rómaiak limesnek hívott védvonalának, emellett fontos kereskedelmi központ is volt. Aztán jött a népvándorlás, felsorolni sem tudom hány néppel, végül pedig a magyarok, akik a mai Buda helyén rendezkedtek be. A kereskedelmi jelentőségem sem csökkent, ennek köszönhetően fejlődött a pesti oldal is. Miközben mindenféle királyok székhelye voltam (még a törökök is elfoglaltak!), rengeteg különböző nemzetiségű és vallású nép érkezett ide, és talált otthonra a falaim közt. Én pedig csak növekedtem és növekedtem, és egyre több látnivalóval gazdagodtam. E téren különösen gyümölcsöző volt a 19. század. Ekkor épült az a gyönyörű sugárút, az Andrássy út, a Hősök tere, ahol nemzetünk 14 legnagyobb vezetőjének szobra látható, első hidam, a Lánchíd, a világ második legnagyobb zsidó temploma, a Dohány utcai Zsinagóga, és az Országház, hogy csak párat felsoroljak a legszebb látnivalóim közül. A sok ember persze közlekedni is akart. Évtizedek munkája kellett hozzá, de szerintem manapság kiváló és igen változatos tömegközlekedéssel rendelkezem. Az elfoglalt pesti lakosok egyaránt utazhatnak metróval, a kontinens első földalattijával, trolibusszal, busszal, villamossal vagy akár fogaskerekű vasúttal. És persze a látogatók is, akik azért érkeznek ide, hogy jobban megismerjenek engem, a Duna királynőjét. Roppant hízelgő titulus, ugye? Remélem, hogy egyszer ti is meglátogattok és méltónak találtok majd erre a címre.