A nemzeti felkelés egy ország lakosságának fegyveres felkelése a nemzet szabadságának védelmében. Lengyelország történetében több fontos nemzeti felkelés is volt a megszálló államok (Oroszország, Ausztria és Poroszország) ellen. A Kosciuszko-felkelés a lengyelek Oroszország elleni fegyveres felkelése volt, amely 1794. március 24-én kezdődött a krakkói piactéren. Parancsnoka Tadeusz Kościuszko volt, egy híres lengyel-amerikai tábornok. A Kosciuszko-felkelés egyik kulcscsatája az 1794. április 7-én megtartott győztes raclawicei csata volt. Ebben a csatában kiemelkedett a kaszával felfegyverzett lengyel parasztok, az úgynevezett "kosynierzy"-k szerepe. A felkelés kezdeti sikerei ellenére végül kudarcot vallott. A novemberi felkelés a lengyelek újabb nemzeti felkelése volt az orosz megszállók ellen, 1830. november 29-től 1831. októberig tartott. A felkelés kudarca következtében sok lengyel elhagyta hazáját, és száműzetésbe vonult. A hatalmas oroszosítás megkezdődött a lengyel területeken, a lengyel hadsereg, az egyetemek és a lengyel közigazgatás felszámolásával. A lengyelek harmadik nemzeti felkelése az Oroszország elleni januári felkelés (1863. január 22. – 1864. ősz). Ez volt a leghosszabb ideig tartó felkelés, több mint 1200 csatát vívtak. A felkelés kezdeti sikerei és nyugati országok általi támogatása ellenére az a felkelők vereségével végződött. A felkelésekkel találkozhatunk az irodalomban, a festészetben és a zenében, ünnepelve a felkelők bátorságát.