Mint talán tudjátok, a fekete a gyász színe. Én mondjuk nem ezért lettem fekete, hanem mert amikor készültem, akkor az írógépek zömét fekete színben gyártották. Ki tudja miért, talán, hogy komolyabban fessünk. A gyász azonban ettől függetlenül a létem része immár majdnem egy évszázada. Én voltam József Attila magyar költő írógépe. József Attila 1937-ben meghalt. Egyes vélemények szerint baleset történt, mások szerint szándékosan vetette magát egy vonat elé. Én ezt nem tudom eldönteni, amit tudok, hogy azóta senki nem írt rajtam olyan verseket, mint ő. A szomorú eset itt, Balatonszárszón történt, ahol én is lakom. Ha szeretnétek velem találkozni, csak gyertek el a József Attila Emlékházba. Ez egyfajta múzeum. Az épület régen panzióként működött, és egy ideig ő is itt lakott a nővéreivel, ezért kapott pont ebben épületben helyet az Emlékház. József Attila mindössze 32 évet élt, de így is kilenc kötetet publikált. Mindeközben járt egyetemre Szegeden, Bécsben, Budapesten, sőt Párizsban is, a híres Sorbonne-ra. Szenvedélyes egy ember volt politikai nézeteit és szerelmi életét tekintve is. És nagyon nehéz sorsú. Szegénységben, sokszor nevelőszülőknél kallódva nőtt fel, és a nélkülözés a felnőtt életét is végigkísérte. Ám bármennyire is dobálta az élet, néha meg ő saját magát benne, a költészetet és az elveit sosem adta fel.