Imádom, amikor eljön a nyár, mert végre ráérnek foglalkozni velem. Én egy bogrács vagyok, azaz egy nagy fém üst, amit tűz fölé lógatnak az emberek, hogy ételt főzzenek bennem a szabad ég alatt. Ma halászlé lesz. Ez az egyik kedvencem. Nem túl bonyolult étel, de sok minden múlik az alapanyagon. Kell bele természetesen hal, főleg sok ponty. Aztán vöröshagyma, persze só, bors és sok piros paprika. Körülbelül ennyi, de vannak, akik máshogy készítik. Ezt onnan tudom, hogy már többször kölcsönadtak a rokonságnak halászlé főzés céljából. Így derült ki számomra, hogy Szegeden, a Tisza folyó partján, átpasszírozzák a halászlevet, aminek külön neve is van, ez a szegedi halászlé. Baján, a Duna mellett, viszont nem passzírozzák, de tesznek bele tésztát. A Balatonnál viszont krumplival gazdagítják és egy kis száraz fehér bort is adnak hozzá. Szóval halászlé főző bográcsnak lenni igazán változatos foglalkozás. Egyetlen dolog szomorít csak el, hogy a téli hideg miatt sosem bennem készül a hagyományos karácsonyi halászlé, hanem a lakásban.