Úgy nézek ki, mint egy esernyő madzagokkal. Használnak a repülésben, az űrhajózásban, az autózásban és a sportban is. Leonardo da Vinci már a középkorban gondolt rám. 1480-1483 közötti tervét a mai napig megőrizték. Később, a 18. században egy sérült hőlégballon megmentésére használtak. Akkoriban a gyártásomhoz selymet használtam, ami erőssége és könnyű súlya miatt alkalmas volt a munkára. A szlovák Štefan Banič is azon fontos személyek közé tartozik, akik hozzájárultak modern fejlődésünkhöz. 1913-ban megalkotta saját esernyő alakú ejtőernyőjét. A szerkezet a teste köré volt rögzítve a mellkas területén. Szabadalmaztatott, de a szakértők kétségbe vonják, hogy valóban működtem. Az amerikai hadsereg megvásárolt tőle. A huszadik században a repülés rohamos fejlődésnek indult. A pilóták megmentéséhez ejtőernyőkre volt szükség. Elődeim túl terjedelmesek voltak, és nem lehetett használni. Ekkor egy orosz feltaláló bepakolt egy hátizsákba, amit a pilóták a hátukon hordtak hevederekkel. A második világháború után az ejtőernyők nagy részét megszűntették rendeltetésszerűen használni. A tapasztalt ejtőernyősök szórakozásból ugrálni kezdtek, és így egy új sportág született - az ejtőernyőzés.