Ah, már megint ezek a vijjogó sirályok… Ha nem kőoroszlán lennék, Isten bizony elkapnék párat és megcibálnám a szárnyukat. Na abból tanulnának! Tudom, hogy nem az én bosszantásomra köröznek, hanem a lámpák fénye vonzza őket. Időm is volt hozzájuk szokni, mert bizony nem tegnap állították fel az első utcai lámpát a Parlament és a Duna között, ahogy a díszkivilágítás is jó ideje az épület része, de akkor is. Tessék, annyira ideges vagyok, hogy Parlamentnek hívtam az Országházat… Pedig ez bizony az ország háza, itt ülésezik az országgyűlés 1896 óta, még úgy is, hogy akkor még kész sem volt az épület. Az építkezés 1885-ben kezdődött és csak 1904-ben ért véget, így sajnos az épületet tervező Steindl Imre már nem láthatta a kész épületet. A parlamentes nyelvbotlásomra mentségül szolgál, hogy az épület belső elrendezése pont úgy alsóházi és felsőházi részre oszlik, mint az angol parlament épületéé. Mi több, a kőlépcső melletti nyolc márvány monolit négy „testvére” is a londoni parlamentet díszíti. Én azonban nem bánom, hogy London helyett Budapesten kaptam helyet. Micsoda panoráma! Minden nap a Budai Vár és a Lánchíd látványára kelek és fekszem, és a stílusok ötvözéséből született épület is gyönyörű. A 286 méter hosszú épület alaprajza barokk, összhatásában azonban neogót stílusú, és leszámítva az említett oszlopokat, kizárólag hazai alapanyagot használtak fel az építésénél. Hogy honnan tudok ennyit? Ha te is annyi vezetett bejárást hallgattál volna végig, mint én, te is tudnál ennyit. Például azt is, hogy összesen 386 címer díszíti, amelyek országrészekhez, társországokhoz, városokhoz tartoznak - így is kifejezve, hogy ez az ország háza.