1880-ban születtem Košariskán, Pavel Štefánik evajnelicei plébános hatodik gyermekeként. Prágában tanultam építőmérnöknek. Két év után átkerültem a filozófiai karra, ahol matematikát és csillagászatot tanultam. Nagyon érdekeltek T. G. Masaryk professzor filozófiai előadásai, amelyek jövőbeli politikai együttműködésünk alapját képezték. Tanulmányaim után Párizsba mentem asztrofizikus asszisztensnek. A napelemes kutatási módszerek úttörője voltam. Tudományos és diplomáciai eredményeimért számos díjat kaptam. 1915-től francia állampolgárként jelentkeztem önkéntesként a légierőhöz. A háború alatt francia politikusokat és újságírókat tájékoztattam a magyarországi szlovákok nehéz helyzetéről. Javaslatot terjesztettem a politikusok elé olyan szabad államok létrehozására, amelyek Ausztria-Magyarország felbomlásával jönnének létre. 1916-ban Masarykkal és Benešszel megalapítottam a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, a cseh-szlovák külföldi ellenállás legfelsőbb szervét. Később sikerült hivatalosan is cseh-szlovák hadsereget létrehoznom Franciaországban. Már 1916-ban kijelöltem Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia és Magyarország új határait, amelyeket később a trianoni egyezmény is elfogadott. Sok évnyi külföldön töltött év után végül 1919. május 4-én, vasárnap hazamentem. Felszálltam a gépre, ahová két olasz pilóta kísért. A Pozsony melletti Vajnory repülőtéren kellett volna leszállnunk. A gép azonban nem szállt le, mert a Duna melletti Ivanka közelében hirtelen lezuhant. A legénység valamennyi tagja meghalt. Egy halomban vagyok eltemetve Bradlón, szülőföldemen.