Mostanában sokat hallani, hogy emberek unják a munkájukat, „kiégtek” benne. Nem tudom, hogy van ez, de én még mindig szeretem a sajátomat, pedig nem tegnap kezdtem! 1909 óta őrzöm a Kossuth-mauzóleum (azaz síremlék) bejáratát, itt, a budapesti Fiumei úti sírkertben. Ha egyszer ellátogattok ide, akkor láthatjátok, hogy a mauzóleum egy igazán impozáns épület, a bejáratánál két vad oroszlánnal. Az egyik vagyok én, a jobboldali. Sajnos a síremlékbe ritkán lehet bemenni, pedig elhihetitek nekem, belül is gyönyörű. Az óvatosság azonban érthető, hisz itt nyugszik a 19. század egyik legnagyobb magyar politikusa, Kossuth Lajos. Micsoda egy élete volt! 1802-ben született egy magyar nemesi családban. Ügyvédnek tanult, de aztán a politika felé vette az irányt. Fő célkitűzése Magyarország függetlensége volt, hogy végre ne az Osztrák Birodalom része legyen. Ezek után azt hiszem nem meglepő, hogy komoly politikai szerepet töltött be az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban, ahogy az azt megelőző években is. A forradalom alatt először pénzügyminiszter volt, majd a Honvédelmi Bizottmány elnökévé választották, amivel végül is a katonaság vezetője lett. A szabadságharc leverése után feleségével együtt el kellett menekülnie Magyarországról. Először az oszmán szultánnál leltek menedékre, majd Angliába utaztak, aztán meglátogatták Amerikát, végül pedig az olaszországi Torinóban telepedtek le. A magyar szabadság ügyét az emigrációból is folyamatosan a szívügyének tartotta és támogatta, még az 1867-es kiegyezést követően is. Magyarországra visszatérni viszont csak holtában tudott, 1894-ben. A mauzóleum később épült, de itt végül, a magyarok szeretetétől és tiszteletétől övezve, végre nyugalomra lelhetett.