Ez az egyik legfontosabb lengyel legenda, amely a különböző szláv népek közötti kapcsolatokról, a lengyel állam eredetéről, a lengyel nemzeti színek, jelkép és Lengyelország első fővárosának eredetéről szól. A történet főszereplői három testvér, szláv hercegek, akik az ókori Horvátország területéről indultak észak felé, és lakatlan területeken utaztak népükkel új helyet keresve, ahol letelepedhetnek. Rus volt az első, aki elszakadt a többiektől. Bejelentette testvéreinek, hogy népének nincs ereje továbbutazni, véget kell vetni az útnak és települést alapítani. Aztán a hegyek közelében megtelepedett Czech se vándorolt tovább. Végül Lech is helyet talált magának - egy vízparti síkságon. Amikor Lech és emberei kiáltást hallottak, és egy fehér sast láttak fészkében ücsörögni egy dombon, egy nagy tölgyfán, vörös naplemente hátterében, úgy döntöttek, hogy ez Isten jele, hogy jó helyet választottak várat építeni. A legenda szerint innen ered a mai város, Gniezno, Lengyelország első fővárosa és címere, piros alapon fehér sas neve. A legendát először az úgynevezett Lengyel-Magyar Krónikában jegyezték le, amelyet a történészek 1222-re datálnak. E krónika szerint a három testvér először a Nagymorva Államot, majd három különálló államot: Lengyelországot, Csehországot (Csehország) és Ruténiát hozta létre.