A Szolidaritás egy munkásmozgalom volt Lengyelországban, amely az 1970-es évek végén alakult ki. Összehozta a kommunista uralmat ellenzőket. Mivel a kommunista párt egyedül „uralkodott”, és nem engedett mást hatalomra, az ország gazdasági helyzete pedig tragikus volt, az emberek tiltakozni kezdtek. E mozgalom szimbolikus alakjai Lech Walesa és Anna Walentynowicz voltak. Az 1980 augusztusában a gdanski hajógyárban történt sztrájk a „Szolidaritás” Független Önkormányzó Szakszervezet megalakulásához vezetett. A nyári tüntetések során elindított szervezet végül elősegítette a kommunizmus bukását. A mozgalom sok nemzet számára követendő példát mutatott, különösen, hogy hétköznapi emberek lettek a hősei (több mint 10 millió lengyel csatlakozott a Szolidaritáshoz). Az áttörést végül az 1989. június 4-én megtartott első szabad (bár csak részben) választásnak tekintik, amelyen a Szolidaritás lenyűgöző győzelmet aratott. A Szolidaritás munkásmozgalom elindította Lengyelországban a demokratikus változást és a békés átalakulást, hogy ma Lengyelország egy demokratikus ország, ahol mindenkinek joga van az önrendelkezéshez, a vélemény- és szólásszabadsághoz. A megmozdulás emlékére Gdanskban létrehozták az Európai Szolidaritási Központot, amely a Szolidaritás tér 1. szám alatt található.