Micsoda csodás, napos reggel! Ugyan, már elég rég óta tekintek végig ezen a tájon, nem tudom megunni. Bizony, már vagy az 13 millió év is eltelt azóta a rengeteg mindenféle vulkáni tevékenység meg tektonikus lemez mozgás óta. Nagyon örültem, amikor véget ért mert őrülten stresszes időszak volt, de végre létrejött a Mátra, én pedig kiemelkedtem, mint a legmagasabb csúcsa. Óh, csak most vettem észre, hogy elfelejtettem bemutatkozni. Én a Kékes vagyok, Magyarország legmagasabb hegye, a maga 1014, avagy 1015 méterével, attól függően, hogy a Balti- vagy az Adriai tengerhez mérjük a tengerszint feletti magasságomat. Őszintén szólva én nem adok túl sokat erre az egy méterre. Annyi mindent láttam már, hogy ilyen csacskaságok már nem tudnak felizgatni. Főleg az utóbbi bő száz év volt izgalmas. Rengeteg vendégem lett, az úgy nevezett kirándulók. Miattuk épült rajtam kilátó, aztán 1958-ban antennatorony, bár nem tudom, hogy ez is miattuk történt-e. Meglepő módon a vendégjárás mostanában télen sem szünetel, ekkor jönnek a síelők. Na őket nézni igazán izgalmas! Amire roppant büszke vagyok, hogy a tiszta levegőm miatt még gyógyhely is helyet kapott rajtam. Na meg egy piros-fehér-zöld (a magyar zászló miatt) színű kő az 1950-es évek végén, ami mindenkivel tudatja a magasságomat. Mint mondtam, engem ez annyira nem izgat, de másokat biztosan igen, mert a csúcskő 1987-ben új talapzatot is kapott. Ha nem hiszitek, hogy van ilyen kövem, másszatok fel a csúcsra és majd meglátjátok!