1988. március 25-én a volt Csehszlovákia kommunista rendszerével szembeni ellenállás egyik legjelentősebb nyilvános megnyilvánulásaként vonultam be a történelembe. Hírnöke voltam az 1989. november 17-i szelíd forradalomnak, amely a negyvenéves totalitarizmus bukásához és a demokrácia kezdetéhez vezetett. A pozsonyi Hviezdoslav téren körülbelül kétezren gyűltek össze miattam fél órára, és több ezren voltak a szomszédos utcákban. A tüntetésen szóbeszéd nem hangzott el, a tüntetők égő gyertyákkal és imákkal fejezték ki ellenkezésüket. Az állami rendőrség erőszakkal válaszolt, botokat és vízágyúkat használt a tüntetők ellen. Több tucat embert, köztük azokat is, akik véletlenül Pozsony központjában jártak, letartóztattak és hallgattak ki órákon át. A brutális beavatkozás a néma imamegnyilvánulás ellen ellenállást váltott ki a demokratikus világban. Ami velem történt, azt a BBC, az Amerika Hangja, a Szabad Európa és a Vatikáni Rádió közvetítette. A hazai állami propaganda ezzel szemben jelentést tett közzé egyes személyek állítólagos sikertelen kísérletéről, hogy visszaéljenek az emberek vallási érzéseivel.