Gulyásleves vagy röviden gulyás. Ez vagyok én. Mindenféle híresztelésekkel ellentétben, én egy leves vagyok. Kétségtelen, hogy egy elég sűrű leves, de bizony leves. Elengedhetetlen tartozékom a kockákra aprított hús. Ez lehet, sertés, marha, birka vagy akár ezeknek a keveréke. A vöröshagyma, krumpli, sárgarépa használata elengedhetetlen, akárcsak a piros paprika, de ezen túl számos variációm létezik. Van, aki többféle zöldséget (akár gombát vagy zöldbabot) használ az elkészítésemhez, de egy biztos: a friss, fehér kenyér nem hiányozhat mellőlem. Azt hiszem, minden étel szeretne az én helyemben lenni. Bár a legismertebb magyar ételnek lenni nem csak dicsőséggel, de felelősséggel is jár. Ez a felelősség pedig már az 1800-as évektől nyomja a vállamat, úgy hogy hidd el, tudom miről beszélek. Különleges helyzetemet pedig a magyar nemeseknek köszönhetem, akik (többek között) egy nemzeti étellel szerettek volna borsot törni II. József, német-római császár és magyar király orra alá.