Talán közületek is gondolták már, hogy nem is olyan fontosak, mert kicsik. Nekem egészen más a véleményem. Azt gondolom, hogy a kicsi dolgok is lehetnek nagyon értékesek, mi több nélkülözhetetlenek! Hiszen például itt vagyok én, egy Zsolnay porcelánból készült desszertes kistányér. Nem panaszkodom, speciális funkciómat évtizedek óta megbecsülik Budapest egyik legikonikusabb helyén, a Gundel étteremben. Itt már számtalan alkalommal segédkezhettem az oly híres Gundel palacsinta felszolgálásában is. Tudom, hogy elsőzni idétlen dolog, de rajtam szolgálták fel az első adagot ebből a dióval töltött, csokoládé szósszal leöntött vékony, hajtogatott palacsintából. És mivel ott voltam, biztos forrásból állíthatom, hogy nem is Gundel Károly találta fel a Gundel palacsintát, hanem a híres író, Márai Sándor felesége, Matzner Ilona. Jellemző, hogy mégsem az ő nevét kapta az étel, hanem a férjéét. Márai palacsinta, így hívták. Aztán jött a 2. világháború és az azt követő rendszer nem kedvelte már Márait. Oly annyira, hogy még a palacsintát is átnevezték Gundelre. Ám átnevezés ide vagy oda, én, aki évtizedek óta nézem a vendégek arcát, bizton állíthatom, hogy ez az egyik legjobb desszert a világon. Ha nem hiszitek, próbáljátok ki!