Ki vagyok én? Fujara vagyok, a szlovák népzene szimbóluma. Szlovák népi fafúvós hangszer vagyok. Használtak a pásztorok birkák begyűjtésére, különféle ünnepségekre, szomorú alkalmakra. A nevet a fujavica, fujat, fujak szavak után adták, ami eredetileg minden olyan hangszert jelöl, amely a játékos szájából levegőt fújva szól. Gyökereim a 15. század végére vezethetők vissza, de úgy tartják, egészen a 17. század végéig formálódtam. Igazi hazám Közép-Szlovákia hegyvidéke. Több tucat kilométerre a Poľana-hegytől keletre, délre és nyugatra. Két fő részből állok: a sípcsőből és a légcsatornából. A teljes hosszam 100-150 cm. És tudod miből készülök? Bodza, kőris, juhar vagy vörös tiszafa fát használnak. 2005. november 25-én ünnepélyes kiáltványban kaptam megerősítést az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökségei listájára való felvételről, amelyben az UNESCO összesen 43 alkotást díjazott.