A félhomályos koncertteremben Petr, a modern kor szenvedélyes muzsikusa finoman ráteszi a kezét egy elöregedett cimbalomra, melynek húrjai a régmúlt időkről mesélnek. Ez nem akármilyen cimbalom; a neves cseh hangszerkészítő, Václav József Schunda egyik legkorábbi darabja. Miközben Petr ujjai a húrokat súrolták, csak úgy áradtak bennne az érzelmek, és Schunda műhelyét képzelte el a 19. század végén, ahol az első modern koncertcimbalom született. Schunda zsenialitása átalakította a hagyományos népi hangszert, növelve annak összetettségét és rezonanciáját, így alkalmassá tette mind a falusi táncokhoz, mind a nagy koncerttermekhez. Petr az ujjai alatt érezve az örökség súlyát, és a cimbalom sokféle felhasználására gondolt. A vidéki magyar, szlovák és cseh falvak néptáncának kíséretétől a klasszikus kompozíciókig a hangszer sokoldalúsága páratlan. Rezonáló, éles és lágy hangjai Közép-Európa hagyományait és számtalan zenész szellemiségét visszhangozzák. Ezen a cimbalmon az elmúlt évszázad legnagyszerűbb zenészei játszottak. Miközben Petr egy hagyományos népdalt játszott, szinte hallotta a korábbi mesterek suttogását, akik az előadását irányították, ünnepelve azt a gazdag hangzást, amellyel Schunda alkotása hozzájárult a zene világához. Petr a szemét lehunyva belemerült a dallamokba, új mesék szövése közben tisztelegve a múlt előtt, biztosítva, hogy a cimbalom hagyatéka és Václav József Schunda víziója továbbra is inspirálja és mozgassa meg a lelkeket a következő nemzedékeken keresztül.