Fogalmam sincs már hányszor értem el és haladtam át a Dunakanyaron, de mégis még mindig izgalommal tölt el ez a szakaszom. Nem tudom, miért. Talán a kacskaringózás, amire a meder késztet? Esetleg a látnivalók, vagy a kettő együtt? Mindegy is az ok, egyszerűen csak imádom. Már a kezdetén ott van Esztergom a Bazilikával, meg a Mária Valéria híd Esztergom és a szlovákiai Párkány között. Igazán jó móka áthaladni ez alatt az ötnyílású, „lyukacsos” híd alatt. Aztán jön Dömös, ahol I. Béla magyar királyra rászakadt a trón mennyezete. Jó kis történet, ugye? Tovább haladva jön a Visegrádi-hegység a Dobogó-kővel, ami a maga 700 méterével a hegység legmagasabb csúcsa, és persze Visegrád. Emlékszem, amikor még teljes pompájában állt, királyok laktak benne, és néztek engem, a Dunát. Micsoda idők voltak azok! Kicsit tovább haladok, és már itt is a Szentendrei-sziget csúcsa, ahol két részre válok, ami igazán csodás panorámát eredményez mindkét oldalról és a szigetről nézve is. Ha már a történelmi múltról van szó, nem hagyhatom ki Vácot a túloldalon, ami római katolikus püspöki székhely egészen a 11. század óta. Óh, és aztán jön Szentendre városa, a csinos régi házaival, meg a Skanzennel. Különösen imádom nyáron, amikor tele van turistákkal meg gyerekekkel. De nincs megállás, megyek is tovább, hogy aztán elérjem Budapestet. És annyi minden más látnivaló van még itt! Helyszűke okán nem tudok mindent felsorolni, de higgyétek el nekem, különleges egy hely ez.