Elöntöttek az emlékek, ahogy átadtam a Dobostorta receptjét tartalmazó borítékot a Fővárosi Cukrász és Mézeskalácsos Ipartestület tisztségviselőjének. Mintha tegnap történt volna az 1885-ös Budapesti Országos Általános Kiállítás. Az a nap olyan élesen beleégett az agyamba, hogy amikor eszembe jutott, mindig olyan érzésem volt, mintha az a nap lenne a jelen. Szinte láttam, ahogy a felszolgáló átnyújtotta a tányért az osztrák császárnak, Ferenc Józsefnek és feleségének, Erzsébet királynénak. Ahogy a villájuk megtörte az olvasztott cukorból készült mázat, majd lefele siklott az öt tortalap közötti rést egyenlően kitöltő csokoládés vajkrém között. És a tortám ízlett a fenségeknek, ahogy aztán egész Európának. Egy hivatalnok kérdése ébresztett fel az álmodozásomból. „Az előzetes rendelkezésének megfelelően kiállítottuk a szerződést, amely szerint ezen évtől, azaz 1906-tól, a receptet az ipartestület bármely tagja szabadon felhasználhatja. Kérem itt írja alá, ahol az olvasható, hogy Dobos C. József.”