Slanicében születtem, teológiát Nagyszombatban, Bécsben és Pozsonyban tanultam. Káplánként dolgoztam a mai Bernolákovban, a nagyszombati lelkészi hivatal érseki titkáraként, később halálomig, mint dékán és a főújvári önkormányzati iskola adminisztrátora, ahol szintén el vagyok temetve. Munkám és erőfeszítéseim nem találtak támogatásra sem a nép, sem a burzsoázia körében. Az irodalmi szlovák megalkotásának élő beszéd alapja az úgynevezett kulturális nyugat-szlovákság volt. Nem vettem figyelembe a nyomtatott formát, hanem elsősorban a szóbeli nyelvgyakorlást, vagyis a műveltek köznyelvi használatát emeltem ki. Elsősorban azért vagyok a szlovák nyelv úttörője, mert következetesen ragaszkodtam ahhoz, hogy a szlovák irodalmi idiómát meg kell különböztetni a cseh irodalmi idiómától, amelyet Szlovákia területén kizárólag könyvben vagy írásban használtak, köznyelvben nem. A 18. század végén a „tiszta szlovák” nyelv kulturális funkcióiba való beillesztésére tett erőfeszítések teljes mértékben megfeleltek a szlovák nemzeti „törzsiség” tudatosításának előrehaladott szakaszának. Jogos része volt egy új nemzeti eszme kialakításának, amely a nemzetet többek között egységes nyelvi közösségként fogja fel.