Érdekelnek a mitikus lények? Remélem igen, mert én az vagyok. A csodaszarvas, a Nap és az újjászületés szimbóluma. Több nép is elismer, de a magyaroknak különösen fontos vagyok. Ennek oka, hogy szerepelek az eredetmondájukban. Az eredetmonda egy olyan történet, ami megmagyarázza egy nép születésének a történetét. A magyaroké úgy szól, hogy volt egyszer egy király, Ménrót (avagy Nimród), akinek volt két fia, Hunor és Magor. A két fiú vadászni indult, fejenként 50 vitézzel. A vadászat közben megpillantottak egy szarvast (igen, engem!), akit üldözőbe vettek. Olyan sokáig üldöztek, hogy elvesztették a hazafele vezető utat. Úgy döntöttek, hogy letelepednek ott, ahol vannak. Egy nap zeneszóra lettek figyelmesek. Kalandvágyó ifjak voltak, így utánajártak a zenének, és bizony táncoló lányokat találtak, akik Dúl és Belár lányai voltak. Dúl lányai voltak a legszebbek, így őket választotta ki feleségnek a két eltévedt ifjú. Később gyermekeik is születtek, így alapította meg Hunor a hunok népét, Magor pedig a magyarokét – legalábbis így tartja ez mesés eredetmonda. És mindez nekem köszönhető! A történetemet többször is megírták, például Kézai Simon a Gesta Hungarorumban, aminek jelentése A magyarok viselt dolgai. A keletkezésének pontos idejét nem tudják, olyan 1200-ra teszik. Egy másik műben is szerepelek, ami igazán szépen írta meg az egész történetet és a keletkezésének ideje is ismert. Ennek szerzője Arany János magyar költő, akinek 1863-ban jelent meg Buda halála című műve. Ebben szerepel az én történetem is, a Rege a csodaszarvasról. Arany kiváló költő volt, rólam is nagyon szép sorokban írt, ha időtök engedi és többet szeretnétek megtudni rólam, olvassátok el!