1864-ben születtem Ružomberok városában. Tehetséges fiú voltam, így a ružomberoki gimnáziumban, majd a lőcsei négyéves gimnáziumban kezdtem tanulni, és az érettségi után elhatároztam, hogy pap leszek. Pap lettem első munkahelyeim: Zákamenné-Klin, Tvrdošín, Svätá Alžbeta, Tri Sliače. Itt kezdtem el társadalmi és politikai tevékenységemet. Parasztokat hoztam össze, előadásokkal, olvasással szélesítettem a látókörüket. Gazdaegyesületeket, élelmiszer-szövetkezeteket, olvasóklubokat alapítottam. A Tri Sliačénél töltött idő alatt elkezdtem aktívan részt venni a Szlovák Nemzeti Párt tevékenységében. Az 1906-os választásokon V. Šrobár jelöltségét támogattam, amiért a magyar bíróság két év börtönre és súlyos pénzbüntetésre ítélt. Az I. világháború végén egyértelműen a cseh-szlovák orientációt támogattam. 1918-tól 1938-ig a cseh-szlovák parlament tagja voltam. Amikor 1919-ben értesültem a pittsburghi egyezményről, amelyet amerikai szlovákok és amerikai csehek kötöttek, és amelyet T. G. Masaryk tervezett, a szlovák delegációval Párizsba mentem, ahol azt követeltem, hogy békeszerződéssel biztosítsák Szlovákia helyzetét Csehszlovákiában. Visszatértem szülőföldemre, ahol börtönbe kerültem. Csehszlovákiában végig a Néppárt élén álltam, és vezettem a szlovák autonóm mozgalmat. A szlovák egység jelképe lettem. Az új szlovák történelem nagy szimbolikus személyiségeként kerültem be a nemzet emlékezetébe.