Amikor apánk a halálos ágyán feküdt, ahogy az lenni szokott, minden tulajdonát a legidősebb fiára hagyta. Az öccsünknek ez nem tetszett, ezért felépítette saját kastélyát a kis Szitnón. Vitatkozni kezdtünk azon, hogy ki Szitnó ura. Minden a vadászat során tetőzött, amikor mindketten magunknak akartunk kisajátítani az elfogott szarvast. Verekedni kezdtünk. Egy pogány pap próbált megbékíteni minket, de nem járt sikerrel. Aztán kiabált velünk és Szitnó köveivé átkozott minket. Máig azt tartják a legendák, hogy mi, Szitnó lovagjai ezekben a kövekben vagyunk. Hét évente kinyílnak a kövek, és egyikünk felkiált: „És most?” Ha senki nem válaszol, akkor visszamegyünk és újabb hét évig alszunk.