Közép-Szlovákiában, a Selmeci-hegység közepén fekszem. Rajta vagyok az UNESCO világörökségi listáján. Egykori bányászváros vagyok, Szlovákia egyik legszebb és történelmileg legérdekesebb települése. Már egy 1156-ból származó oklevél is a bányászok földjeként említi ezt a területet. A bányászott ásványok között az ezüstérc dominált, ezért is emlegettek "ezüstvárosként". A 18. században én lettem a Habsburg Monarchia legnagyobb nemesfémbányászati központja. Fokozatosan itt összpontosult a bányászati oktatás és a tudomány is. Itt alapították meg a legrégebbi magyar bányásziskolát is, amelyet később Bányászati Akadémiává korszerűsítettek – ez az első ilyen egyetem. A 18. század végén Magyarország harmadik legnagyobb városa voltam, de hírnevem nem tartott sokáig. Egy évszázaddal később a bányászati tevékenység hanyatlásnak indult, és ezzel együtt a város fejlődése is. Ez így ment velem 2001-ig, amikor bezárták az utolsó bányát. A város fő nevezetessége az Óvár, amely ma múzeumként szolgál. Selmecbányán a legtöbb műemlék a Trojičné és a Városháza tér közötti területen összpontosul. A két teret a gótikus Szt. Katarína templom választja el. A Szentháromság-oszlop a Trojičný tér közepén áll. A Szentháromság tér legnagyobb épülete a Hellenbach-ház, amely eredetileg a bányaudvart szolgálta, később a bányászati és erdészeti akadémiához tartozott. Egy másik középület a Kammerhof utcában áll. Ma a Szlovák Bányászati Múzeum főépülete.