Ilfred Wetzler barátommal szlovákiai zsidók voltunk, akiknek sikerült megszökniük az auschwitz-brzezinkai megsemmisítő táborból, és tájékoztatni az ott történtekről. Topoľčanyból származom. 15 évesen, zsidó származásom miatt kizártak a gimnáziumból. Szlovákiából kétszer próbáltam megszökni sikertelenül, de a második próbálkozás után Majdanekbe, onnan Auschwitzba deportáltak. Ilfred és én legalább két évig voltunk börtönben. 1944. április 7-én, pénteken Ilfreddel együtt bemásztam egy fakupac alatt ásott gödörbe, amelyet a tábor új részének építésére szántak. A szökést segítő rabok deszkákkal borítottak be, az őrkutyák megtévesztésére pedig benzinnel átitatott, büdös orosz dohányt szórtunk szét magunk körül. Más rabok tapasztalataiból tudtuk, hogy távollétünk felfedezése után 3 napig keresnek bennünket. Így hát a búvóhelyen maradtunk a negyedik éjszakáig. Április 10-én mentünk délre a lengyel-szlovák határra a munkahelyünkön vett civil ruhákban. Tizenegy nappal a táborból való szökés után részletesen beszámoltunk a megsemmisítő tábor földrajzi elhelyezkedéséről, a gázkamrák tömeges irtás módjáról, a tábor legfontosabb eseményeiről az ott eltöltött két év alatt, valamint megbecsültük az auschwitzi áldozatok számát. Jelentésünk 32 oldalas, és Vrbas és Weltzlers jelentés néven vált ismertté. Az egyik legfontosabb dokumentumnak tartják a témában, mert ez volt az első részletes, megbízható információ a táborról, amely eljutott a szövetségesekhez. Nekik köszönhetően sikerült leállítani a zsidók tömeges deportálását, és mintegy 200 000 embert megmenteni.