Éppen haza igyekeztem a Magyar utcai színészotthonba, amikor átvágtam az Astoria hotelnél a kereszteződésen és egy az őszi szürkeségben szinte világító színfoltra lettem figyelmes. Egy fiatal lányra egy mély lila színű szoknyában. Hirtelen elöntött a nosztalgia. Az én lila ruhám jutott eszembe, amiben hónapokig ültem modellt a férjemnek, Szinyei Merse Pálnak. Már nem is tudom, hogy hányszor igazítottam a ruhán, amíg kész lett a kép. Az első fiúnkkal voltam várandós, és tiszta szerencse, hogy tudtam varrni – a ruhát is magam készítettem - mert a fiúnk gyorsabban nőtt, mint ahogy a férjem a festménnyel haladt. Végül elkészült a Lilaruhás nő, ami az egyik legsikeresebb festménye lett. 1874-et írtunk ekkor, megszületett Félix fiunk. 1887-ben ugyan elváltunk, de így is el kell ismernem, hogy lehet, hogy nem a legjobb férj volt, de kétségtelen, hogy kiváló festő volt. A Majális, a Pipacsos mező vagy a Léghajó… Mind, mind remekművek. A Lilaruhás nő napjainkban a Magyar Nemzeti Galériában látható, meg a képeslap boltokban, ahonnét soha nem hiányozhatnak a Szinyei-képek reprodukciói. Vajon hányan tudják, hogy az a finom, fiatal, tafota ruhában ülő nő én vagyok, Probster Zsófia?