III. Nagy Kázmér az egyik legjelentősebb lengyel uralkodó volt. 1333-ban, 23 évesen lett Lengyelország királya. Koronázására a krakkói Wawel-kastélyban, az ország akkori fővárosában és uralkodói székhelyén került sor. 1370-ben bekövetkezett haláláig uralkodott. Négy házassága ellenére nem hagyott hátra férfi leszármazottat, így a Piast-dinasztia utolsó uralkodója lett. Nagy Kázmér király azzal kezdte uralkodását, hogy számos háború után újjáépítette az országot, és gondoskodott új falvak, települések és városok építkezéséről. Az országban számos fallal körülvett épület - kastély, templom, városháza, városfal - épült, amelyek tartósabbak és biztonságosabbak voltak, mint a faszerkezetek. Innen ered a Kázmér király uralkodására vonatkozó híres közmondás: „Lengyelországot fából találta és téglából hagyta”. Nagy Kázmér támogatta az ország gazdasági fejlődését, beleértve a kézművességet, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet vagy a természeti erőforrások kitermelését. A király nagyra értékelte az oktatás fontosságát. Azt akarta, hogy az országnak sok képzett jogásza, orvosa és tisztviselője legyen. 1364-ben neki köszönhetően megalakult az első lengyel egyetem, a Krakkói Akadémia. Kázmér király 60 éves korában halt meg tüdőgyulladásban, amelyet azután kapott el, hogy vadászat közben leesett a lováról. Ő volt az egyetlen lengyel uralkodó, aki „Nagy” becenévvel lépett be a történelembe.