Ahogy kitekintettem a kávéház ablakán, azon kaptam magam, hogy azon mélázgatok, hogy ha lehetne, akkor melyik magam alkotta karakteremmel innék most egy kávét. Ez egy elég unalmas délutánnak tűnik, ha már inkább a saját karaktereimmel kávéznék, mint egy hús-vér emberrel… De a gondolat nem hagyott nyugodni. Senki Alfonzzal? Kétségtelen, hogy talán a legkifinomultabb figurám, és élettapasztalatban sem szűkölködik, de most valami markánsabbra vágynék. Csülök? Hm, lehet, hogy érdekes szakmai beszélgetés lenne, hisz ő is táplál írói ambíciókat, de könnyen lehet, hogy az irodalmi kávézásunk tömegverekedésbe torkollana. Az biztos, hogy Piszkos Freddel nem szeretnék egy asztalhoz ülni. Micsoda egy dörzsölt alak! A kávézás végére még arra is rávenne, hogy ráírassam a nem létező vagyonomat. Megvan! Fülig Jimmy, ő most igazán jó társaság lenne! Don Fülig di St. James matróz, aki úgy tud nevetni, hogy a füléig szalad a szája. Micsoda történeteket hallhatnék tőle! A világ szinte összes kikötőjében járt, sőt még egy ideig királyi posztot is betöltötte a Boldogság Szigeteken. Vajon ő mit szólna hozzám, az alkotójához? Lehet, hogy el sem hinné, hogy én, Rejtő Jenő, hoztam létre őt is, meg a cimboráit is. A kötetek címlapján mindig csak az írói álnevem szerepel, a P. Howard, mert hogy állítólag a magyar közönség jobban kedveli a külföldi szerzőket. Remélem, azért egy nap majd nem csak a karaktereimmel folytatott elképzelt beszélgetéseimben, hanem az olvasóim a valóságban is tudni fogják, hogy én írtam ezeket a műveket.