Üdvözlök mindenkit, én vagyok a C-vitamin! Bizonyára már hallottatok rólam, manapság elég közismert vagyok. Mondjuk érthető, mert nagyon hasznos vitamin vagyok, de nem mindig volt ez így. Persze mindig is léteztem, de nem tudtak rólam. Fel kellett engem fedezni, de erre egészen a 20. századig kellett várni. A hiányomat már korábban is ismerték, mert ha valaki nem fogyaszt belőlem eleget, annak skorbutja lesz. Ez azt jelenti, hogy az illető legyengül, és bizony bele is halhat a hiányomba. Ez rengeteg emberrel történt a múltban, főleg tengerészekkel, akik nem fogyasztottak friss zöldséget és gyümölcsöt. Szóval amilyen ijesztően hangzik ez a betegség, annyira könnyen elkerülhető. Sokáig nem tudták azonban, hogy ennek hátterében én állok, azaz az én hiányom. Végül 1937-ben jött két tudós, egy angol vegyész, Norman Haworth és egy magyar orvos-biokémikus, Szent-Györgyi Albert, akik végre felfedeztek és ezért 1937-ben mindketten Nobel-díjat kaptak. Haworth (kutatótársával, Paul Karrerrel megosztva) kémia, míg Szent-Györgyi élettani-orvosi kategóriában. Az egybeesés nem véletlen. Szent-Györgyi Albert ösztöndíjjal kutatott az angliai Cambridge-ben és itt fedezett fel engem, ám akkor még hexuronsavnak hívtak. Haworth határozta meg ennek az új vegyületnek a szerkezetét (azaz engem) és új nevet is adott nekem: aszkorbinsav. Mert hogy latinul a skorbut scorbuticus, ha viszont engem eszel, akkor nincs skorbut (lásd a szó eleji a fosztóképzőt), így lettem én ascorbuticus, magyarul aszkorbinsav. A felfedezésemet követően csupán egy kérdés maradt: miből lehetne engem nagy mennyiségben előállítani? Mint arra Szent-Györgyi Albert rájött, a válasz a szegedi a paprika volt! Bizony, 1944-ben még egy Paprikavitamin termelő és értékesítő részvénytársaság-ot is alapítottak. Szent-Györgyi Albert világhírű tudós lett, de én sem panaszkodom. Ma már nem csak azt tudja mindenki, hogy létezem és fontos vagyok, de azt is, hogy nincs egészséges táplálkozás friss zöldségek és gyümölcsök nélkül.